A masszázs története

A masszázst mint fogalmat mind ismerjük, hiszen ha valamely testrészünk fáj, ösztönösen nyomkodjuk, dörzsöljük azt. Ám a masszázs ennél sokkal több, egy az ősidőkből hozott, tapasztalt, ösztönös és tudományos művelet.

Arról, hogy ki, illetve kik volt voltak az elsők, akik a masszázst alkalmazták, nincsenek tényszerű adatok. Az viszont biztos, hogy az ókori nagy civilizációkban már ismert és kedvelt volt a masszázs. Közel-Keleten, Egyiptomban és Észak-Afrikában mágikus erőt tulajdonítottak e műveletnek, és afféle rituális szertartás keretein belül alkalmazták.

Kínában négyezer éves feljegyzések bizonyítják, hogy már tudatosan gyógyításra használták ezt az ősrégi tudományt az orvospapok, akik elsősorban idegrendszeri és vérkeringési problémákat kezeltek így. A régi nagy Indiában a lakosság egészségügyi jellegű vagy rituális eljárásokkal kapcsolatban művelte a masszázst. A perzsák, babiloniak, az asszírok és más keleten élő ősi népek gyógykezelésként használták, de már a zsidó szentkönyvek is felhívják a figyelmet a masszázs alkalmazására.

Az európai múltban az antik hellén világban teljesedett ki a masszázs, ahol már nemcsak gyógyításra, frissítésre, hanem a sportolók felkészítésére is alkalmazták, és mindenféle porokat, keneteket használtak. Itt kiemelhető Herodikosz neve, aki híres tornász és orvos volt, és akit az orvosi masszázs megteremtőjeként is tisztelhetünk. A görögök módszereit a rómaiak is átvették, a testedző masszázsokra a fürdőkben került sor. Később reumás betegeknél is alkalmazták, majd új módszerként a torna és a masszázs együttes használatát kísérletezték ki.

A nem túl fejlődő nyugati hűbéri társadalomban eltűnt a masszázs, ám a virágzó keleten, az arab világban fénykorát élte. Avicenna híres arab orvos összefoglaló művében, az Orvosi Törvényekben felsorolta a masszázsfogásokat, sőt kiemelte a masszázs összekapcsolását a hidroterápiával. Európában a reneszánsz éleszti újra a masszázst és a tornát, innentől újra fontossá válik a test és annak edzése, karbantartása. Hazánkban Mátyás udvarában is feltűnik a masszázs, amit úgynevezett "dögönyözők" végeztek, különösebb végzettség nélkül.

A XVII. században az angol W. Harvey felfedezte a vérkeringést, ami ésszerű indoklását adta a masszírozás irányának, mely egybeesik a keringés irányával.Angliában az 1800-as években megalakul az első masszírozó magánintézet, melynek alapítója W. Beveridga, aki maga is masszírozó volt. Az intézetben dolgoztak gyúrók (rubber), akik a bőrben tapintott lerakódásokat célzott dörzsölő fogásokkal dörzsölték szét. Úgy vélték, hogy ezek a legtöbb betegség okozói.

Amikor a modern időkben fejlődésnek indul az orvostudomány és a testedzés tudománya, a masszázs alkalmazásában is áttörés következik be. Az első modern tudományos alapokra épülő feljegyzéseket egy svéd vívómester, Pehr Henrik Lingírta, mellyel megteremtette a modern torna és masszázs alapjait, és ismertette a napjainkban is használt masszázs minden fogását. Az első írásos összefoglalás 1867-ben a holland JG. Metzgertől származik, az ő ténykedése tette a masszírozást önálló tudományággá. A svéd masszázsiskolának számos angol, német, orosz, francia képviselője volt. Közülük az egyik, a német Monsengeil az 1875-ös sebészkongresszuson beszámolt a masszázzsal elért eredményekről és a hatások elméleti magyarázatáról is. A XIX. század végén Bergmann kezdeményezésére a berlini egyetemi klinikán megalapítják az első állami masszírozóiskolát.

Más európai országokban és az Egyesült Államokban is tudományosan kezdtek el foglalkozni a masszírozással. Nem sokkal ez után megjelentek az első tankönyvek, köztük A. Hoffa ortopéd sebész műve, "A masszírozás technikája", melyet a mai napig is használnak.

forrás:http://www.drmassage.hu